Légy jelen az elméd birodalmában!

Üdv!

Chaosmester vagyok, és ez a blog azért készült el főleg, hogy egy kisebb szerepjátékos csapat kalandjait megörökítsem, aminek én is az egyik fő szereplője vagyok. Ezek csak rögtönzött történetek, nincsenek szabályok, mindössze annyi a közös, hogy együtt egy kerek történetet alkotnak. Egyelőre még csak tervbe van, de lehet hogy egyéb kalandjátékos/szerepjátékos elemek is bekerülnek majd. Jó szórakozást az olvasóknak addig is.

Chaosmester

A kezdet...
...a szél erősen zúgott a fülembe. Az apró fagyott hódarabkák éles kristályai szinte mint ezernyi tű szurkálták az arcomat. Nehezen nagy léptekkel jöttem le a hegyről, helyenként derékig süppedve a hóba. Távolban kis fogadó fényét pillantottam meg. Lassan, de biztosan közeledtem a fényforrás felé, végül elértem az ajtót. Benyitottam. A kis fogadóban néhány ember meglepetten felém nézett, s a hirtelen benyomuló hideg havas levegőt érezvén kicsit megborzongtak. Megdobbantottam bakancsom, s leráztam bundámról a havat. Komótos léptekkel közeledtem a fogadós felé, aki a többi vendéggel ellentétben kevésbé tűnt meglepettnek.
- Chaos vagyok. Mondtam neki. Egy szobát szeretnék, és egy forró tejet...

írta: Chaos (Chaosmester)

A kocsma áporodott levegőjébe hideg fuvallatok keveredtek, ahogy a Chaosként bemutatkozó idegen belépett az ajtón. Még hátul, a konyhában is éreztem.
A fogadós intett nekem. Harmadik éve dolgoztam már a kezei alatt, ismertem minden intését, legyintését, ütéseinek erejét. A szüleim eladtak neki, hogy adósságukat törlesszék. Amint a mosogatást befejeztem, odaléptem a kocsmároshoz, félve az újabb ütésektől.
- Itt nem szoktak ilyet inni - morgott közben a bajsza alatt, de azért a vándor elé tette a pohár tejet.
- Menj vele, kísérd fel a vendégszobába! - mordult rám a fogadós, én pedig így szóltam a vándorhoz:
- Messalina vagyok, kövess!

írta: Messalina

A fogadós hideg volt akár a kinti szél, s többiek is felfigyeltek szokatlan viselkedésemre.
- Még hogy tejet kér? Ki ez az alak? -suttogták a hátam mögött.
A suttogó hangokat csak a fogadós éles szavai vágták félbe, s szavaira egy megszeppent szolgálóleány lépett elő.
- Messalina vagyok, kövess! mondta vékony hangon.
Csendesen mentünk fel az emeletre, csak a régi lépcső deszkái ropogtak finoman. Fáradt voltam, a hóvihar sok erőmet kivette, rám fért egy kis pihenés. A lány megmutatta a szobát, majd azt mondta.
- Ha óhajt valamit még akkor csak húzza meg ezt a csengős kart itt.
- Köszönöm a tejet, csak pihenni szeretnék. -válaszoltam.
A szobalány kiment én pedig leültem szürcsölgetni a tejemet. Később valahogy elszenderedtem, valami álmot láttam, de fél szendergésemből félrevert harang zúgása vert föl.
Vajon mi lehet az?...

írta: Chaos

- Tűz van! - üvöltötték az emberek az utcán. A fogadó konyhájából sötét füst gomolygott elő. "A macska!" - ugrott be egy pillanat alatt. Amíg kinn etettem a tyúkokat, a macska beosont a konyhába. Sokszor megtörtént már ez, és a fogadós felesége olyankor mindig seprűvel kergette ki. Egyszer előfordult, hogy a macska a zsírosbödönt feldöntötte, és a kocsmárosné nagyon megverte. Azt mondta, azért, mert ha ezt a tűzbe borítja, akkor leéghet a fogadó. Hát most biztos voltam benne, hogy a macska megint felborította a zsírosbödönt, ezúttal a tűzbe.
Visszarohantam a fogadóba, hogy segítsek a tüzet oltani. - Hol voltál, te átokfajzat? - ordított a kocsmáros. - Ez a te hibád! Soha többet nem szabadulsz innen! Most menj, hozz vizet a kútból te is, próbálj meg ez egyszer hasznos lenni!
A konyha felé pislogva láttam, hogy a helyzet már nem menthető meg néhány vödör vízzel, Lángokban állt az egész, fuldokoltunk a füsttől. A kocsmáros elrohant, hogy félreverje a harangot. Felmentem a lépcsőn, a sűrű füsttől már alig láttam. Kitapogattam a vendégszoba ajtaját és dörömbölni kezdtem rajta. Bentről azonban senki nem válaszolt...

írta:Messalina

Chaos a sűrű füsttől minden bizonnyal mérgezést kaphatott. Hallva a szolgálólány hangját megpróbált felállni, de nem sikerült. Kezei és lábai teljesen elgyengültek, már kiáltani sem bírt. Majd elkezdett vele forogni a kicsi szoba. Eszméletét elvesztette és csak a szépséges szerelmének a képe volt szeme előtt.

-Angyalom-szép aphrodité merre jársz most....hol lehetsz.....?

írta:szép.aphrodité

Dörömbölésre ébredtem... Félreverik a harangot... Kiáltások... -Öhh-öhh! Ez meg..? Tűz van!!! Rohantam az ajtóhoz, próbálom kinyitni, de zárva. A kulcs a köpenyemben, így odarohantam hozzá. Mikor sikerül vére kinyitni az ajtót: még több füst! De a dorombolást még hallottam. Gondoltam valaki bent rekett, így arra vettem az irányt.Kitapogattam egy kart... Ez a szobalány! Elmondja hogy az egyik vendég még bent lehet. Együtt sikerül betörni az ajtót.....

írta:Teberaius

A harang zúgása egyre hosszabbnak tűnt, mikor ráeszméltem hogy a sűrű füsttől már szédülök. Bizonyára tűz ütött ki a házban. Az ajtóhoz próbáltam menni, de csak arra emlékszem, hogy valaki dübörög, de nem tudtam odamenni.
- Te vagy az Aphrodité? Ho-Hogy kerülsz idee?
- Aphrodité? Tee vagy?
- Nem én a szobalány vagyok. Ő pedig itt az egyik vendégünk, akik segített kihozni a szobából. Elvesztette az eszméletét, jobban van már?
- Azt hiszem igen. Aphrodité hol van? Hozzák ki őt is!
- Nyugodjon meg, mindenki biztonságban van, de én nem ismerek itt olyan személyt. Ki az?
- Azt hiszem, csak képzelődtem akkor...
A ház lángokban állt, néhányan még próbálkoztak oltani, de szinte reménytelen lett minden. Csak néztük ahogy a fogadó lassacskán elhamvad. Mi lesz most? Folytatom tovább utamat? Kik ezek az érdekes emberek? ...

írta:Chaos

A füst lassan eloszlott. A fogadó romjai fölött felkelt a nap. Az emberek sajnálkoztak körülöttem, de én gyönyörűnek láttam: a feketére égett gerendák mögött a narancssárga napkelte reményeket ígért.
- Messalina! - lépett hozzám egy szakállas ember. Ismertem már rég, a falu elöljárója volt az. - A fogadós meghalt. Odaveszett a tűzben. Szabad vagy.
- Hogy? Mi? - Először fel sem fogtam a szavai jelentőségét. Nekem csak a napkelte töltötte ki a gondolataimat.
- Szabad vagy, menj, ahova akarsz.
Hirtelen nagyon magányosnak és elveszettnek éreztem magam. A szüleimhez nem akartam visszamenni. Hogyne! Hogy megint eladjanak? Chaoshoz léptem. - Magaddal vinnél? - kérdeztem.

írta:Messalina

A fogadó leégett, a két tulajdonos meghalt. Vajon gyújtogatás történt? Remélem nem...
Ezek ketten Chaos és Messalina valahogy nagyon ismerősnek tűnnek nekem...
Vajon láttam már őket valahol? Hmm...

-Nem haladok a megbízásommal...Semmi nyom...De kettőjük körül izgalmas dolgok történnek.Követem őket hátha útjuk során történik valami érdekes...
Lassacskán esteledett, a nap utolsó sugarai pislákoltak a felhők mögött. A falu szépen lassan álomba ringott...
Reggel volt. Szokványos, egyszerű nap Páfrányvölgy falucskában. Egy lakostól szobát béreltem. Felkelni? Minek! Olyan kényelmes ez az ágy...Messalináék még itt vannak a faluban, hova siessek?

írta:Teberaius